Ilyenkor nem tréning kell. Nem cél. Nem változás.
Hanem valaki, aki ott van – és nem sürget.
Ez a kísérés azoknak szól, akik:
friss traumát éltek át (haláleset, válás, kiégés, betegség, árulás),
nem működnek, de működniük kellene,
nem akarnak „megoldást”, csak téridőt ahhoz, hogy újra talpon legyenek,
érzik, hogy ha most egyedül maradnak, rossz irányba billennek.
Szilvi a bátyját veszítette el hirtelen.
„Mindenki azt mondta, majd idővel jobb lesz. De én azt se tudtam, hogy hétfő vagy kedd van.”
A közös munka során nem beszélgettünk „mély témákról” – csak voltunk.
A jelenlét lett az alap, amire lassan újra lehetett építkezni.
Aki most nem akar fejlődni – csak túl akar élni
Aki nem akar semmit csinálni – csak nem akar elcsúszni
Aki nem erőt akar mutatni – csak valahogy megmaradni
„Azt hittem, csak ülünk és semmi nem történik. Aztán rájöttem: ez az első tér, ahol nem kellett működnöm. És ettől kezdve lett egy kis erőm újra mozdulni.” – S., 39 éves nő
Ha csak most jutottál el idáig, az is elég. Válaszolok, amikor készen állsz.
beszeljunk@albertkinga.com
+36 70 466 0762