Néha nem diagnózis, nem címke, nem „útmutatás” kell. Csak valaki, aki tényleg ott van. Aki segít nem szétesni, vagy épp újrarakni azt, ami már úgyis darabokban van. Vannak időszakok, amikor a szakértelem kevés – és a jelenlét a legtöbb.
Például P. harmincas évei közepén keresett meg, miután egy évekig tartó kapcsolatot hagyott maga mögött – és közben elvesztette a munkáját is. Nem tudta, mit kezdjen a csenddel. Hogy mit kezdjen saját magával. A beszélgetéseink nem „megoldáskeresés” voltak, hanem újracsatlakozás önmagához. Most új lakásban él, másik városban, nem „túl van rajta”, hanem benne van a saját életében újra.
Ez a folyamat azoknak való, akik már nem bírnak még egy „csinálj listát”-féle coachingot. Akik nem akarnak okosabbak lenni – csak egyben lenni. Az első lépés néha nem látványos – de sorsfordító.
Amikor még nem fejlődni kell – csak létezni. Jelen lenni. Visszatalálni.
Ez a tér azoknak szól, akik már túl vannak a legrosszabbon –
de még nem állnak készen a terápiára, a coachingra vagy a tréningre.
Ha csak néznél ki a fejedből.
Ha már alszol, de még nem ébredtél fel igazán.
Ha nem akarsz fejlődni, csak nem akarsz tovább esni.
Ha egyedül lennél, de nem teljesen magadra hagyva.
Itt nincs házi feladat.
Nincs „na most dolgozzunk rajta”.
Nincs célkitűzés – csak figyelem, kísérés, tér és idő.
Ez egy biztonságos mezsgye két világ között.
Nem pszichoterápia. Nem edzés.
Hanem egy átmenet, ahol újra fel tudsz töltődni annyira,
hogy majd egyszer el tudd kezdeni a munkát magadon.
A) Lassan kialakuló kimerülés: amikor hosszú idő alatt fogy el minden, ami hajtott:
a lelkesedés, a lendület, az értelmes cél. Egyre csendesebb vagy – de nem békés.
Ez nem pihenés – ez idegrendszeri kimerülés. Itt nem aktív beavatkozás kell, hanem regeneráció, ingermegvonás, finom vezetés. Így alakul ez benned:
Túlhajtás –
Érzelmi fásultság –
Motivációvesztés –
Nihil –
Regenerációs fázis („Köztes Idő”) –
Stabilizálódás –
Aktív fejlődés
B) Hirtelen trauma után – amikor beüt valami, és összeomlik a világod.
Egy veszteség, egy baleset, egy sokkoló fordulat. Ilyenkor nem lehet „nekiállni dolgozni magadon”.
Először csak talpra kell állni – és nem szétcsúszni.
Itt a jelenlét számít. Hogy legyen valaki, aki tart – anélkül, hogy nyomna. Így keletkezik benned:
Trauma –
Sokk, szétesettség –
Zuhanás –
Regenerációs pihenés („Köztes Idő”) –
Talpra állás –
Visszacsatlakozás az életbe –
Fejlesztés / újjászervezés
Személyre szabott ritmus, amit te bírsz el
Időpont, ahol nem kell megfelelned
Figyelem, de nem elemzés
Kísérés, de nem irányítás
Finom jelenlét, hogy ne süllyedj vissza – és ne pörgesd túl magad előre
„Nem akartam beszélgetni. Nem akartam fejlődni. Csak ülni. Aztán egyszer csak újra kíváncsi lettem. Ez volt a fordulópont.”
– B., 39 éves ügyfél
Ha már nem vagy padlón, de még térden.
Ha tudod, hogy el kell indulni – de még nem bírnál lépni.
A Köztes Idő nem megold – hanem teret ad a megérkezéshez.
Ha csak most jutottál el idáig, az is elég. Válaszolok, amikor készen állsz.
beszeljunk@albertkinga.com
+36 70 466 0762
