Ez az! Végre! Még egy vezető, bátor férfitól származó feedback! Kiugrom a bőrömből!
Persze tökéletesen érthető a visszafogott diszkréció és a gyakori, viszonylagos anonimitás.
Annak örülök, hogy kifejezetten biztonságosan tudnak nálam oldódni a férfiak is - megsúgom, klienseim jellemzően több, mint az 50 %-uk (!) érett gondolkodású, kiemelkedően igényes, vezető férfi - és óriási szó, hogy mernek, akarnak és nagyon is tudnak magukon dolgozni.
Meggyőződésem, hogy több bátorság és "vér" kell az érzelmek kifelé áramoltatáshoz részükről, mint a befelé zokogáshoz, elfojtáshoz, pedig utóbbi sem pille könnyű meló.
Gratulálok a szavakba öntéshez és köszönöm, következzenek Róbert sorai:
"A rokonaimtól másolt mintázatok alattomos módon alakították az életem. Tudtam, hogy mit nem akarok, ezért mereven ellenálltam annak, amit otthon láttam. Ezért egy komplementer játszma-csapda alakult ki a párkapcsolatomban. Tehát azzal uralkodtak felettem a rokonok mintái, hogy „véletlenül se legyek olyan, mint ők”. Ez nem szabadság.
Az ebből való kiút az én esetemben egy „munkatábor” Kingával, egy nagyon erős szándék, hogy én ezt már többé nem akarom, és egy együttműködés a társammal, hogy minden konfliktus jelzés és lehetőség a mintából való kilépésre (tehát nem esszük meg egymást reggelire, nem csinálunk több bűntudat-játszmát, hogy de szerencsétlen vagyok, hanem felgyűröm az ingujjam és beleállok a munkába, minden nap). Eddig majdnem két évtized alatt nem láttam a kiutat, minduntalan ugyanazok a körök ismétlődtek, különböző álarcok mögött. Mára, közel két évvel az első tréning után, sokkal közelebb vagyok az önmagam, a minőségeim, a kapcsolatom elfogadásához és megtartásához, mint valaha."
Róbert
