Viki egy olyan harcos nő, akiben kislányként már ott élt a vezető csírája, s hogy nem akar beállni a sorba. Szép, de nehéz utat választott.
A visszajelzése esettanulmány értékű és írott. Azért nem hangos interjú, mert a jobbik fajta gombóc nehezíti a beszédet; most nehéz szavakba önteni az érzéseit. El tudjátok képzelni, milyen jó is az, amikor saját magad eredményeitől meghatódsz? Én nagyon büszkén tekintek rá, hogy ezt az óriási utat bejárta úgy, hogy innen már nincs visszalépés!
Segítségképpen egy kérdéssor vezetett minket, miközben beszélgettünk:
1. Kérlek nevezd meg/jelöld a szintet, milyen programban, mikortól és meddig vettél részt nálam?
kezdő (=mínuszból a nulláig)
stabilizáló/középhaladó (=nullától felfelé)
haladó/fejlesztő (=visszaesés nélkül a pozitív tartományban)
Kezdő szinten vettem részt. 2022 májustól, egészen 2023 áprilisig.
2. Hogyan érkeztél hozzám?
„A” verzió: ha erről nem szívesen beszélsz, akkor a diszkréció érdekében beszéljünk metaforákban. Ha egy egyszemélyes színpadon állnál, bármilyen díszletet, kiegészítőt használhatnál, hogyan jelenítenéd meg magad ott, hogyan néztél ki akkor kívülről? Mit fejezett ki a tartása, mérete, testbeszéde, arca, mozgása/mozdulatlansága annak az embernek?
Huh. Ha most visszagondolok az akkori önmagamra, igazából csak annyit látnék aki nem szívesen megy emberek társaságába, nehezen nyílik meg, tanácstalan és fogalma sincs hova tart az élete. Csak annyit tudtam, hogy elvesztettem a kontrollt az életem felett, és nem értettem az okát. Próbáltam rájönni mi lehet a gond, hogy sokszor volt rossz a közérzetem, sokszor haragudtam magamra, és nem láttam, hogy hova vezet ez a folytonos önostorozás. Emlékszem milyen arccal néztem tükörbe reggelente.
Milyen utálattal fordultam önmagamhoz pár hónappal ezelőtt.
„B” verzió: ha szívesen osztasz meg bátran és szabadon vállalható főbb témakört/óvatos részleteket, akkor az sokat adhat mások számára, akik hasonlóval küzdenek. Hajrá! (Itt leszek veled közben és ügyesen kisegítelek, ha kényesebb területre merészkedsz. Lényeg, hogy TE jó szájízzel tedd mindezt.)
3. Most hogyan nézel ki, ha hasonló körülmények között jelenítenéd meg magad a színpadon? (Használd minden érzékszervedet: látás-hallás-ízérzékelés-tapintás-szaglás; fesd le a jelenetet minél színesebben kérlek.)
Most egy sokkal nyitottabb, mosolygósabb és pozitívabb Nő áll a színpadon.
Aki magabiztosan ki tud állni, és elmondhatja, hogy minden gödörből van kiút, ha az ember tényleg akarja a változást és kitart mellette.
4. Nézzük holisztikusan az eredményeidet. Mely szinteken látsz értékes fejlődést, jelöld kérlek:
- testi/fizikai
- mentális/szellemi
- érzelmi
Testileg nem sokat változtam, dolgozom rajta, hogy ezzel is eredményesen zárjam az évemet, a kitűtött céljaimnak megfelelően. Sok időbe telt mig kimásztam az érzelmi evés hálójából.
Mentálisan és érzelmileg hihetetlen változásokon mentem keresztűl pár hét leforgása alatt. Visszajöttek az életembe azok a dolgok amit még 10-15 évvel ezelőtt nagyon szerettem.
Hetek leforgása alatt sok minden átfordult, átértékelődött, kitisztult.
Tavaly ilyenkor ha valaki azt mondta volna, hogy 1 év múlva leteszed a lelki fájdalmaid nagy részét és a hervadt virágból, egy új bimbó lesz, valószínűleg kinevetem és még azt is gondoltam volna, hogy gúnyolódik a bajaimon.
5. Mennyire volt eleinte bonyolult megérteni az alapvető működéseidet érzelmileg, mentálisan?
Teljes káosz. Nem értettem hogy kapcsolódnak össze a feladatok azzal ahogy működök.
6. Oké, nézzük részletesebben az értékelésedet; a két állapot közti különbséget figyelembe véve, mit adott neked ez a program, amelyben részt vettél?
Hogyan tudnád felsorolni, rendszerezni, pl. mely életterületeiden érzed a hétköznapjaidban, hogy igenis történt változás. Nézzük a:
szóhasználatodat. Mennyire ügyelsz a kimondott szóra, a mögötte megbújó érzések őszinte kifejezésére? Mennyire mered és tudod kimondani azt, amit érzel ott, ahol ezt praktikus kimondanod?
Nagyon sok területen történt fejlődés, változás.
Sokkal jobban megválogatom a szavaimat, és sokkal egyenesebb vagyok, bátrabb, hogy kiálljak önmagamért.
viselkedésedet a szeretteiddel, az idegenekkel, az üzleti-,/ munkatársaiddal kapcsolatban?
Sokkal együttérzőbb, türelmesebb vagyok, nem csak önmagamhoz, de a családomhoz is.
A munkám is eredményesebb ezáltal.
Idegenekkel kicsit távolságtartó vagyok, bár könnyebben tudok beszélgetni idegenek társaságában, mint korábban.
önmagaddal kapcsolatban mennyivel tudsz őszintébb lenni, mint korábban?
Teljes elfogadással fordulok önmagamhoz, a hibáimat nem kudarcként élem meg mostmár. Igy magammal is őszinte vagyok. Egy évvel ezelőtt tele voltam kifogásokkal és magyarázatokkal, csak hogy ne kelljen szembenézzek a valósággal.
saját magadat, az érdekeidet mennyivel sorolod előrébb, mint korábban?
Sokkal, a mentális egészségem a legfontosabb. Sok időt forditok magamra, arra, hogy napról-napra egyre jobban érezzem magam a bőrömben, persze mindezt úgy, hogy a családommal eltöltött idő is maximálisan ki legyen használva és ne vegyek el időt a közös programoktól.
javult-e a kapcsolatod olyan emberrel, akivel korábban nem volt magas minőségű?
Pl. ha rossz volt, de most már nem érint meg mélyen, semlegesebb lettél és kevésbé sérülsz?
Pl. ha kellemetlen volt, de most sokkal jobban kijössz vele és előre tudtatok lépni, van-e ilyen tapasztalatod?
Azáltal, hogy önmagamhoz is sokkal őszintébb és megértőbb vagyok, így volt 2 olyan ember akivel megszakítottam a kapcsolatot, mert nem volt rám jó hatással és sokszor éreztem, hogy lekezelően viselkedik velem, de nem volt bátorságom ezt elmondani nekik.
Van olyan ember akivel sokat javult a kapcsolatom, őszinték a beszélgetéseink, és minőségibbek a közös időtöltéseink.
Mennyivel vigyázol jobban a fizikai testedre?
Mentális fejlődésem már nem engedi, hogy ne vigyázzak a testemre. Kb 10 éve nem sportoltam, pár hét alatt belevágtam 2 programba is, kicsit döcögős volt belerázódni újra, de megérte a kitartani mert sokat ad a mindennapjaimhoz. Felemelő érzés amikor úgy indulok el dolgozni, hogy edzéssel kezdtem a napomat.
Hozzáteszem, hogy a teljesítményem is fejlődött, kreatívabbak a napjaim.
Mennyivel látsz tisztábban a korábban vegyes/kusza/fura érzelmeidet illetően? Magyarul: jobban érted-e magadat, mint korábban?
Igen.
Egy kicsit stresszesebb nap után is tudom mit kell tennem, és tudom, hogy ez is én vagyok és megértőbben “veregetem meg a vállam”.
7. Milyen állomásokra bontanád a programban megélt érzéseidet? pl. Hány állomása volt, és milyen volt ezeket megélni? Csak bátran és őszintén! Gondold át. ;-)
Az elején bizakodó voltam, aztán ahogy a feladatok egyre bonyolultabbak voltak ( akkor még nagyon nehéznek tünt), kusza volt minden, nem értettem mi miért kell, mi miért fontos, olykor nyűggel kezdtem bele.
Majd jött a “feladom” állomása, és elhanyagoltam a feladatokat, és teljes önsajnálkozásba burkolóztam. Azt éreztem ennek semmi értelme, és még rosszabbul voltam mint mikor elkezdtem. A program alatt volt, hogy azt éreztem mi a fenét keresek én itt, vagy minek vágtam bele, ez se fog semmilyen eredményre vezetni, csak küszködök.
Majd az egyik meeting után amiben teljesen jogosan kaptam egy kis fejmosást, valahogy átlendültem ezen az időszakon.
Még korántsem vagyok ott azon a szinten, ahol szeretnék. Ráléptem az útra, elkaptam a fonalat, ami azóta már erősődött, formálódott egy stabilabb kötéllé, s ez felfelé visz a saját életem Mount Everest-jén, olykor meredek, veszélyes és nehéz, de minden megtett nappal és minden olyan megtett döntéssel ami az önszeretetemet erősiti, akkor érzem, hogy megéri vért izzadni ezen a “hegymászáson”.
Olyan dolgokat fedezek fel magamban amit már el is felejtettem, és senki nem veheti el a kezemből többet ezt a kötelet.
8. Mi az az eredmény, amire nem számítottál az elején. Nem is kérted tőlem, hogy legyen. De a végére valahogy mégis kirajzolódott, létrejött; ami számomra nem meglepő, de neked lehet, hogy az?
Végre megtapasztalhattam, hogy léteznek olyan nagyszerű emberek, akik megértenek és nem csak könyvből “prédikálnak”.
Amire legkevésbé számitottam, hogy végre megértem magam, megértem a nehezebb napjaim mögötti válaszokat és miérteket. Végre elfogadom magam és megértettem régi énem minden nehéz pillanatát.
Mindemellett egyáltalán nem számitottam, arra, hogy én még egyszer előveszem a súlyzóimat és a jóga matracomat.
Nem számitottam arra sem, hogy a katasztrófális pénzügyi felelőtlenségem, átformálom egy sokkal megfontoltabb módszerre.
9. Mennyire tudsz örülni ennek? Mennyiben járul hozzá ez a „nem várt bónusz” az életminőséged folyamatos fejlesztésének lehetőségéhez?
Mikor a tükörbe nézek és mosolygok, és mikor büszkeséggel tölt el, minden elért pici eredmény, az a magabiztosság, önszeretet… ezeket az örömteli pillanatokat nem lehet szavakba önteni, át kell élni
Viktória írásos engedélyével járult hozzá a profilja megosztásához. https://www.facebook.com/ett.lin.54
