Attila is egy szenzációs kliensem volt, aki többszörös cégtulajdonosként egy "gyors rendezésre" ugrott be hozzám néhány hónapra. Neki elég volt ennyi is, hiszen az abszolút középhaladó kategóriában él és mozog hitelesen, de éppen egy elakadással szembesülve ő már rutinosabb önfejlesztő és bátrabb a hezitáló kezdőknél. Még nem az exitre készül, ellenben proaktív és preventív hozzáállása abban is segíti, hogy az első, belső figyelmeztetéseket komolyan veszi. Nem várta meg, mire a red flagek csak úgy hullámzanak az erős szélben.
Tisztában van azzal, hogy sebezhetőnek lenni nem szégyen, hanem oltári bátor és nemes ügy!
Megtisztelt azzal, hogy LinkedIn profilját is vállalva írt nekem néhány tartalmas, szókimondó, velős sort a közös munkánkról.
"Amikor megfogalmazódott bennem az elhatározás, hogy itt az ideje elkezdeni kicsit mélyebben is foglalkozni magammal és azzal a kérdéssel, hogy ki is vagyok valójában, egy nagyon meghatározó és fájdalmas lelki traumával szembesültem. Olyannal, amilyennel eddig még soha. Tudtam és pontosan éreztem, hogy itt a változás ideje. És itt a hála ideje is, mert akik ezeket a traumákat okozták, csak egy nagyon brutál tükröt mutattak nekem, ahhoz, hogy végre felismerjem azt, hogy valami nagyon szarul működik bennem.
Az én életemben is vannak dolgok, amik azt gondolom remekül működnek, mint például a munkám, baráti/emberi kapcsolataim, de a párkapcsolataim sosem tudtak azon a szinten lenni, amit elképzeltem magamnak. Nagyjából 15-18 éve kezdtem el foglalkozni az testi-lelki-agyi működésemmel, megjártam több tanfolyamot, képzést, hogy közelebb jussak Önmagamhoz. Mind-mind hasznos módszerek voltak akár az Agykontroll technikái, Előzőélet utazások, Transzcendentális meditáció, stb. Ezeknek a módszereknek a hatásai érezhetőek, használhatóak, irányadóak, de még mindig hiányzik belőle valami. Az a VALAMI és az a VALAKI, aki én vagyok. Az őszinte, csupasz személyiségem. Az a személy, aki hozott valahonnan valamit, látott és hallott valakitől valamit, amik szépen lassan átitatták a személyiségem és rányomták a mindennapjaimra a bélyeget.
Amikor elkezdtünk beszélgetni a terápia elején, hogy mit várhatok, mit kaphatok, már az elején tudtam, hogy ez az, ami nekem kell. Hogy Valaki aki hisz abban, amit csinál, hisz Önmagában és hisz a páciensben is. Valaki aki izomból arconbasz és rávilágit arra, amit nem látok meg már jóideje. Na ez vagy Te Kinga! Amiért rendkívül hálás vagyok Neked!
Viszonylag rövid időn belül már érezni lehetett azokat a változásokat, amiről beszéltél, bár valóban nem könnyű az út a célig. De ha az ember, aki már valamiért is küzdött az életében, az tudja, hogy ezek az utak lehetnek fájdalmasak, rögösek, akadályokkal telítve. De, a fájdalmam és az elszántságom sokkal nagyobb volt ennél, hogy az tudjam, mondani, leszarom, jöjjön aminek jönnie kell, csináljuk.
Utáltam a hazi feladataidat, de a legnagyobb felismeréseket és tisztulásokat mégis ezekből kaptam meg. Mindig rohadt nehezen ültem le megírni ezeket. Magamnak írni saját magam érzéseiről…kegyetlen és felemelő! De csak az első fél oldal. Utána az ember kénytelen letenni, azt, hogy a hétköznapokban egy sikeres, erős Férfi vagyok. Itt ez senkit nem érdekelt. Sokszor még engem sem. Ha sírni kell, sírtam. Bátran és büszkén. De utána olyan erővel keltem fel a laptop mögül, hogy összehasonlithatatlan volt korábbi Önmagammal.
A könyvekkel sem mindig voltam jóban, de ezalatt az idő alatt több könyvet olvastam ki, mint eddig egész életemben:) Rengeteg családi mintát tudtuk kioldani és számos olyan életeseményre sikerült rálátnom, amit felnőtt fejjel nem lát meg ember. Vagy mert nem akar, fél tőle vagy csak azért, mert gyerekkorában egy jelentéktelennek tűnő, mulandó eseményként cimkézi. De még döbbenetesebb volt számomra például a nagyszüleim mintázata, ami akaratlanul is befolyásolta az életem.
És, ami igazán segít, az az a kulcs, amit Te oda adtál a kezembe. Azok a technikák, amiket átadtál és ha helyzet volt csak ki kellett venni a képzeletbeli zsebemből és használni. És működött. Három kőkemény hónap után megkaptam a visszajelzést is, hogy óriási változáson mentem keresztül, amit már nem csak én éreztem, hanem mások is…sokan.
Felemelő érzés volt, hogy az életem azon területén, ahol eddig bizonytalanul mozogtam, ahol rossz viselkedésmintákat használtam, ahol megalkuvó voltam, ott most egy másik ember van. Aki kiegyensúlyozott, aki határozott, aki nem fél asszertíven kommunikálni a másikkal és kiáll saját magáért. Olyan, aki nem retten meg egy kényelmetlen beszélgetéstől, aki mer konfrontálódni és mer dönteni. KÖSZÖNÖM NEKED!"
/Pető Attila/
