Tudod, milyen az, amikor egy kórházi ágyon töltöd a drága idődet, emiatt abba kell hagynod az egyetemet és nem látod a kiutat?
Le vagy törve piszkosul, már alig tudsz örülni valaminek és persze ha ez nem elég, úgy érzed, hogy nem vagy elég jó. Sőt! Szorongás van benned az öröm helyett. Lefojtott energiákkal vánszorogsz, szteroidon élsz és ... OK. Ez már a múltté! (2018.)
Most pedig következzen az a jelen, amelybe átlépett Kata, az a hősnő, aki az alábbi interjúban visszajelzett nekem a haladásáról, a jelen állapotáról és megannyi szintugrásról; több életterületén.
A videó interjút itt tudod megtekinteni.
Mára befejezte azt az egyetemet - nem is akárhogyan - amelyet a betegsége miatt kellett megszakítania, és számos olyan körülményt maga mögött hagyott, amely már nem építette őt. Hogyan? Elmondja, hogy a közös munkánk során, a szakértői segítségem mekkora szerepet kapott ebben, mit élt át és mit-hogyan tett meg ezért az eredményért.
Figyelem, a kisfilm (35 perc) tartalmaz erős képi elemeket, és megható érzelmeket egyaránt! Következzen az a kishölgy, aki nem félt belevetni magát az önmeghaladás sűrű rejtekeibe azért, hogy mára kimondhassa; ELÉG JÓ VAGYOK! - hiszen a tanult technikáknak köszönhetően szóba sem jöhet a visszaesés, és innentől már csak felfele van! Hajrá Kata, csak így tovább!
Duna Kata (http://www.facebook.com/kata.duna)
Kata írásos visszajelzését pedig itt olvashatod:
Milyen hangulatban, milyen tünetekkel, milyen állapotban érkeztél hozzám? Remélted-e, hogy ezen lehet változtatni?
A döntés akkor született meg bennem, amikor a kórházi ágyban feküdtem. Nagyon régóta kezeltek ekcéma, asthma és allergies tünetek miatt. A kórházban úgy feküdtem, hogy nem volt meg a fél hajam, kopasz foltjaim voltak, a bőröm tele volt foltokkal, viszkettem, az arcomon is foltok voltak és teljesen kétségbe voltam esve… Nagyon sok mindennel próbálkoztam és tudtam, hogy itt rendet kell tenni. Nem akarok így tovább élni. Tudtam, hogy lelki úton kell rendet tenni és mellette fizikálisan is elkezdeni változtatni. És hiszem, hogy nincsenek véletlenek. A nővérem akkor szólt nekem, hogy felvette a kapcsolatot egy régi ismerősével és szeretne engem is elvinni hozzá.
Ha a régi Katát kellene bemutatnom összefoglalva hívhatnám Para Katának is. Féltem, megfelelési kényszerrel küzdöttem, sose éreztem magma elég jónak. Mindig megerősítésekre volt szükségem és nem mertem a saját utamon haladni. Hisztivel és veszekedéssel hívtam fel magamra a figyelmet és ha az nem volt elég, akkor beindultak a fizikális tünetek. Amikor hallottam rólad bízni kezdtem és tudtam, hogy ezt nem hagyhatom ki. Részt vettem a képzéseden, ami több alkalmas volt és hihetetlen változás indult el nálam.
2. Hogyan kezdtél változni ez a találkozásaink során?
Emlékszem hirtelen annyi információt kaptam, hogy le kellett ülepednie, de közben hajtott a kíváncsiság, hogy az, amit tanultam minél gyorsabban beültessem a mindennapjaimba. Elkezdtem alkalmazni a tanultakat, csináltam csináltam és a változást a környezetem is észrevette.
3. Mi az, amit a segítségemmel sikerült megugranod magadban?
Rengeteg felismerésem volt a közös munka során. Amit sikerült megugranom először is és sose felejtem el, hogy el kellett búcsuznom a kislány énemtől (Minie-s kistáska :D ), hogy bizony én mmár felnőtt nő vagyok és a saját kezembe kell vennem az életemet, hiszen senki más nem fogja.
4. Így visszatekintve ki voltál a folyamat elején és kivé váltál azóta? Hogyan írnád le akár egy hasonlattal?
Erre a kérdésre talán, ha képeket tudnék mutatni mindent elárulna. De megpróbálom lefesteni. A régi énem, akit ugyanúgy a mai napig szeretek, hiszen ő általa válhattam jobbá nagyon félős volt, de érdekes mert talán senki nem mondta volna meg rólam, de belül féltem. Küzdöttem az ekcémás foltjaimmal, takargattam magam. Nagyon gyorsan változott a véleményen annak megfelelően ki mit mondott. Ha látta valaki az agymanók című mesét, na én voltam Bánat, okéé nem ennyire drasztikusan de igen bennem élt. A közös munka során viszont kinyíltam mint egy virág. Annyira megváltoztam, hogy egy komoly kapcsolatom véget is ért, de Neked hála, igen gyorsan feldolgoztam és talán ez volt az a pont, amikor teljesen elindultam a saját utamon.
5. Alkalmazod-e az együtt tanultakat azóta is? Ha igen, milyen életterületeken és milyen eredményekkel? Mennyivel lettél kreatívabb a tanultak és a szorgos gyakorlásod által?
Nagyon fontosnak tartom, hogy folyamatosan képezzem magam, de véleményem szerint, ha valaki elkezdi az önfejlesztést, akkor már egy olyan tudatos állapotba kerül, amikor már nem tudja nem tudni azt, amit tud. Megtanultam meditálni, saját meditációt írok, illetve minden reggel meghallgatom azokat a mondatokat, amivel táplálni akarom a tudatomat. Ha összefoglalnám azt tanultam meg a legjobban, hogy nem adom fel. Persze vannak hullámvölgyek, de a közös munka során belém ívódott az, hogy felállok, hiszen olyan tudást kaptam, amivel megyek előre. Nagyon sokat gyakorlok, és elfogadom azt is, hogy nem minden rögtön történik meg. Na jó azért a türelmet még gyakorlom, de valahogy a cselekvés szerintem az, ami hajt. Több olyan gyakorlatot is tanultam Tőled, amit használok, ugye a meditáció, a gondolat stop, igenis írom azt, hogy mire vagyok büszke, vágyfalat vezetek, célokat állítok, merek hibázni és az, hogy igenis merek saját magamtól segítséget kérni és először én magam próbálom megoldani azt, ami fusztrál.
6. Mi az, ami a kis lelkednek a legnehezebb volt a munka során?
Nem is tudom. Én annyira akartam a változást, hogy nem tudok olyat mondani most, ami nehéz volt. Persze a feldolgozandó területek azért fájnak, de ezek is előre visznek. Talán inkább az, hogy bárcsak korábban találkoztunk volna, hogy lehet, hogy már még előrébb tartanék, ha hamarabb dolgozom azokon a nehézségeken, amelyekkel szembe kellett néznem.
7. Mi az, ami a legörömtelibb hasznod lett az együttműködésünkből?
Az erő. Az az érzés, hogy nem adom fel. Az, hogy kaptam olyan eszközöket Tőled, amit a mindennapjaim során alkalmazni tudok és itt jön be az, hogy tényleg ha az ember már tud valamit, akkor nem tudja nem tudni és igenis alkalmaznia kell.
Segítettél nekem nővé válni és ez csodálatos érzés. Emlékszem, hogy mindig amikor hazafelé vezettem Tőled, egyszerűen szárnyaltam, amikor az ember kap válaszokat a kérdéseire, amikor érzi azt, hogy huuu okééé minden rendben megyünk előre és tényleg halad és jönnek a változások az életében. Érzéseket kaptam a közös munka során és szerintem ez csodálatos, hiszen az érzéseink meghatározzák a gondolatainkat, azok pedig a cselekvéseinket. Hitet kaptam és felépítettük az Új Katát.
8. A terápiás élmény publikálható részéből van-e olyan, amiről szívesen adnál egy kis betekintést? Pl. a legelső élmény...vagy bármelyik, amelyikből meg mersz mutatni valamennyit addig a határig, amíg neked oké!
Nálam talán, ami a legmeghatározóbb élmény volt az az, amikor az egyik terápiás folyamat során, saját magammal néztem szembe. Ez egy elég komoly és mély érzelmekkel teli pillanat volt számomra, amikor elengedtem a régi énem (Ugye itt lezuhantam a mélybe és ugye ott köszöntem el a régi énemtől, de ezt nem biztos, hogy el kéne mondanom) és valahogy teljesen más Kataként keltem fel. Valahogy mintha új erőre kaptam volna.
Volt korábban egy kérdés, hogy kivé váltam most. A régi énem alkalmazottként dolgozott. Az volt a biztonságos, de mindig is éreztem, hogy ennél többre vagyok képes. Sose mertem volna elhinni, hogy vállalkozóvá válok, mindezt egyetem és 12 órás műszak mellett, de így történt. És erre nagyon büszke vagyok, mert ehhez kell az erő, kell az, hogy merjünk változtatni, elengedni a régit és megengedni, hogy valami új történjen.
(Tudva azt, hogy mennyi embernek segíthetsz azzal, ha betekintést kap egy hiteles tapasztalótól ebbe a világba. És nem utolsó szempont, hogy aki rád hivatkozva szerződik velem, neked rak a zsebedbe ;-))
9. A munkánk stílusa, hangneme, a közeg/tér, amiben dolgozunk, ez milyen tapasztalás volt számodra?
Varászlatos. Mindig örömmel indultam el hozzád Tihanyba, mert egy olyan meghitt, nyugodt helyre érkeztem, ahol feltöltődtem. Én imádom a stílusodat, azt, hogy minden szavamra figyelsz és még a félmondatokból is megérted, hogy mit akarok mondani. Nagyon sokat kapok mindig a saját példákból, hogy tényleg átvesszük a folyamatot, nem csak beszélgetünk, hanem belemegyünk a tudományos részbe is, hogy komplex megértést kapjak. Épp ezért működik. Az az út, amit te bejártál számomra nagyon hiteles. Hatalmas tudással rendelkezel és nagyon sok segítséget kapok Tőled. Csak úgy elrepültek mindig az órák a közös munka során és ahogy írtam mindig úgy mentem el Tőled, hogy úgy éreztem, mint amikor valaki megy felfelé a lépcsőn tudod, és érzi azt, hogy egyre magasabbra és magasabbra jut.
