Érett, igényes felnőttek (ki)képzésével foglalkozom, akiknek 

zsigeri meggyőződésként kell az ELÉG JÓ VAGYOK! elérése és fokozása.

 

 

Átfogó online programban ezt tudom neked megvalósítani, mérhető teljesítménnyel, teljes körű mindset fejlesztéssel; görcsös erőlködés nélkül.

 

 

 

Bővebben

 

 

 

Üdvözöllek Kedves Érdeklődő! 

 

Mit is jelent ez a divatos, elcsépelt mindset szó? Ha a mindset-ed nem oké, akkor az alapok hiányoznak ahhoz, hogy egy számodra lejárt szintről egy másikra lépj. Ez a szintlépés kulcsa. Mindegy, milyen életterületről beszélünk. 

 

Ha eljutottál arra a pontra, hogy ki tudod mondani: 

"Elég volt!"

- a körülményeidből, a próbálkozásaidból, a felszín masszírozgatásából, a sok eredménytelen szövegelésből. Magadból, másból, a visszahúzó környezetedből. Vagy abból, hogy nem bírsz elhinni magadról olyat, amiről tudod, hogy tudhatnád. Változni akarsz, de nem megy könnyen. Ha ebből tényleg eleged van, akkor tudod igazán hátra hagyni a hülyeséget, az önáltatást, önbecsapást és azt, hogy elgáncsolod magad itt-ott.

 

És most figyelj! A mindset fejlesztés lényege az, hogy végérvényesen megszüntetem az önszabotázsodat, visszaesés nélkül, majd fejlesztelek a hiányos életterületeden, vagyis:

 

Ez valójában az igazi és teljeskörű mindset fejlesztés. Így fogsz jól működni a mindennapokban. Mindezt átfogó programban érjük el együtt, szerződésbe foglalva és folyamatosan mérve az eredményeket.

 

Beszéljünk arról, hogy el tudsz-e köteleződni végre magad mellett? Pár kattintással foglalj időpontot egy előzetes díjmentes perspektíva konzultációra, és megnézzük, tudunk-e együtt dolgozni a szintlépéseden?

 

A privát énemről

 

Bizonyára Neked is fontos, kire bízod magad a kényes ügyeidben. 

 

Már nem tagadom, hogy ki vagyok. Egyre hitelesebben élek és ehhez a felvállalás is hozzátartozik. Anno egyetlen dologban sem tudtam azt mondani, sem elhinni, hogy bármiben is elég jó vagyok. Semmiben! Ez már nagyon nem így van.

Privát emberként egy nyitott, szabadelvű, laza és örök kísérletező nő vagyok; legyen az a konyhaművészet vagy akár az intimitás témája.  Hosszú, önromboló, önmarcangoló, kihívásokkal teli éveket töltöttem belső - testi, érzelmi és mentális - nagytakarítással, érzelmi, gondolati, szexuális önismerettel, saját intim teremnek felfedezésével, a határaim kijelölésével, majd férjemmel a közös intim tér kialakításával. 

 

Senki mást nem akarok meghaladni, csak mindig a tegnapi önmagamat. 

 

Itt kendőzetlenül olvashatsz a jelenemről, majd a múltamról. Amelyet nem azért osztok meg Veled, hogy sajnálj, hanem azért, hogy érzékeld, nem a könyvekből tanultam mindent. Hogy valóban beleláss, hogy könnyebben eldönthesd, rám bízod-e a titkaidat, s szívesen mered-e nekem adni őket egy időre. Mocskosul életszagú tapasztalásaim - a szakmán túl - mind azt segítették, hogy most a Te erős, érett és komoly háttértámogatód lehessek. 

 

privát Albert Kinga: játszmáktól mentes és egyre letisztultabb nő, megőrizve a játékos énjét, a 40-es évei közelében.

 

Jelenleg kb. 10 éve egy kimagasló érzelmi és értelmi intellektusú férfi, azóta már a férjem kedvenc életszakasz-társaként létezem, akivel a minőségi életünk “Mi” részének folyamatos építése mellett az “Én” és a “Te” sem csorbul, sőt; és a sorrend sem véletlen. A Balaton-felvidék egyik csendes részén élünk, mókusokkal ébredünk, kutyákkal és cicákkal osztjuk meg személyes terünket és mindig kitalálunk valamit, ami előre visz, élményt nyújt. Ez nem volt mindig így. Defektes, sérült múlttal, mint a zárlatos robotok, úgy kezdtük mindketten a "párkapcsolati pályafutásainkat". Minden olyat láttunk magunk körül, felnőve, ahogyan biztosan nem akartunk élni. Mivel ez anno görcsös volt, be is rántottuk magunknak a pont olyan helyzeteket, amelyeket el akartunk kerülni. Mire egymásra felfigyeltünk, már jócskán a "víz felett volt a fejünk", de még bőven volt mit csiszolni magunkon ahhoz, hogy egy igazán kiváló kapcsolatot működtessünk, ahol nem "csak" erős kémia van és hatalmas szeretet. Közös igénnyel, határozottan indultunk abba az irányba, amit ma már "IKSZ" -nek (=Inspiráló Konszenzuális Szövetség) nevezünk. Működik, mert megérdemeljük, hogy működtessük.

Korábban soha nem voltam még ilyen kerek, egész kapcsolatban úgy, hogy közben a legmélyebb gyógyulásokra és fejlődésekre tettem volna szert. A szabadság lételemem; Gáborral élem meg kimagaslóan azt, hogy vele szabadabb vagyok, mint nélküle! Mondom ezt úgy, hogy nem a párkapcsolatot tartom az élet értelmének. Ez egy kegyelmi állapot nekem, de nem a létezésem feltétele. S mondom ezt úgy, hogy mindketten stabil felnőttekké neveltük magunkat, ezért 1+1 az nálunk nem kettő, hanem annál jóval több lett. 

Megfogadtuk, hogy addig élünk együtt, ameddig építő a kapcsolat. Amíg mindenki jól érzi magát benne és az adok-kapok is balanszban van. Gyermeket tudatosan nem vállalunk; egészen más céljaink vannak "családilag" és egyéb tekintetben, illetve a hatalmas szabadságvágyunkkal nem összeférhető, jelenleg.

 

Egyre egészségesebb önzésem és önbecsülésem a személyes szabadságom építő alapköve. Szigorú és egyben odaadó szívem is ez utóbbit szolgálja, ellenben a keménység mögött számos sérült év bújt el, melyek a felszínhez folyamatosan közeledve gyógyítják a múltam egyre kedvezőbb szemléletét, így újraértékeltem a gyermekkorom és úgy érzem, évről évre hálásabb vagyok. Mindenért.

 

 

Már rég nem szégyellem a bukásaimat, bakijaimat, hiszen azok csupán hibák, melyek fejlődésre, tanulásra adnak lehetőséget. Volt, hogy egy helyzetből viszonylag gyorsan felálltam, bármi is kényszerített térdre és volt olyan is, amiben évekig szenvedve kerestem lázasan a kiutat. Ezek elemei ma már a "kedvenc szégyeneim" lettek. (A humor sose hagyjon el bennünket!)

 

Honnan ez az erőm? Nyilván a gyökereink elég meghatározóak, meg is köszöntem mindenkinek, aki adott belőle. De az ÉLNI akarás legbenső határozott szándéka is sokat nyom a latban és a tervek újrafogalmazása, ha már megvan a vágyott életminőség képe. Ennek első lépése, hogy valahogy megpróbáljuk elhinni, megérdemeljük, és elég jók vagyunk ehhez. Nem ment elsőre nekem sem. Tanulható és fejleszthető készség ez! Te is meg tudod csinálni!

Nem nagyon preferálom a “kell” szót. Ha mégis előfordul a szóhasználatomban, annak nyomatékot adok.

 

 

Minimális százalék maradt a megfelelni vágyásomból bárki felé is, de ezek felbukkanásakor már csírájában nyírom ki mindet egytől egyig és tudatosítom: Én ÉN vagyok. Különleges a maga nemében és csodálatos a maga módján. Persze ezt azonnal alátámasztom és megerősítem a belső zsebemben profi puskaként lapuló lélekszintű feljegyzéseimmel… elég reprezentatív mintavétel alapján egyre jobban főzök, ölelek, megnevettetek, hallgatok, tanulok, vezetek, szervezek, gondoskodom és kezelek, stb. A többi már tényleg nem publikus. Egyelőre. De talán az az idő is eljön...

Az alábbiakban találsz pár régi képet, ahol az utazásom mélyebb pontjai is látszanak, pl. a tagadhatatlanul +30 kg súlyfeleslegem vagy az anno megtört arcom. Direkt hagytam benne ezeket, hogy emlékeztessen, soha többé ne essek vissza. Megtaláltam és kidolgoztam azt, amivel nélkülözés nélkül, minőségi gondolkodással és engem segítő tudatalatti programokkal, kreatív sütés-főzéssel, mozgással, élvezettel tartom magam egészségesen. Nem így volt ez korábban.

Anyámat információim szerint sohasem vizsgálták komolyabban, de valami nagyon nem stimmelt, amióta ismerem.

 

 

A fejlődéslélektanilag kényes gyermekkoromat napi több órás verések tarkították. Majd az alkoholtól ájult anyám alvási idejében volt pár óra csend. Alig vártam. Majd rettegve azt, hogy ébredés után mi következik. Ebből aztán "csodás" felnőttkori deviáns viselkedéseim adódtak.

Mélyen haragudtam a nagyszüleimre, az apámra és mindenkire, aki ezt látta, tudta és az én értesüléseim szerint nem léptek közbe. Anyámnak semmit nem tudtam jól csinálni, semmi nem volt elég vagy jó; én főleg nem. Haszontalan és felesleges, sőt zavaró volt a jelenlétem számára. Nem tudott velem mit kezdeni az idő zömében. Mentségére szolgál, hogy talán 2 olyan fura kisiskolás évre is emlékszem, amikor még babaruhát varr nekem és mosolyog rám, táncol és énekel, csinos és illatos. Vajon mi lelte akkor, arra az időre? Az biztos, hogy a féltestvérem születése után indult el piszkosul a lejtőn, minden addigi rekordját megdöntve agresszióban, alkoholszintben és egyéb deviáns viselkedésben. Középiskolásként leléptem onnan. Akkor mondtam először NEM-et neki.

 

 

Ugrok az időben, hogy ne fáradjon el a szemed. 12 éves koromban még nem voltam szobatiszta és 18 évesen még nem mertem jelezni a buszon, mert kicsi vagyok, nyújtóznom kell és mindenki csúfol ezért; nem értem fel a gombot. Természetesen megszólítani egy embert a rettegéssel volt egyenértékű. Mert ugye "Mit szól majd?" Anyám kiszámíthatatlan agresszív őrülete brutálisan szorongóvá tett. Amikor megölelni készült valaki, védekező tartásba rándultam vagy simán elbőgtem magam. Ez több, mint ciki például az első randikon...

Fiatal felnőttként már mindent és mindenkit hibáztattam, csak az nem jutott eszembe, hogy a megoldás belül lesz, magamban. Honnan is tudtam volna olyanok között, akik a körülményeket hibáztatták mindenért, miközben folyton "igazuk volt". Rájöttem, a környezetem soha nem fog változni, csak akkor, ha én alakítok magamon, az életszemléletemen! Ezért is lett egyik kedvenc módszertanom az ontológiai (= életszemléleti) coaching.

Itt kezdődött a kalandos utazásom önmagamba, befelé. Akkori megfelelési kényszerem 3 munkahelyet is "fenntartatott" velem, aludni is alig volt időm. Eszméletlen sok munkával, párhuzamosan tanulással, rengeteget költöttem arra, hogy rend legyen bennem. Saját bőrön tapasztaltam ki az utat; ma már egyszerűbb és gyorsabb haladásom lenne.

Ne tudjátok meg, miket hámoztam ki pl. apám egyik feleségének lelki terrorja eredményeként...néma ülések sorozatát éltem meg egy klinikai szakpszichológussal. Csak bőgtem és szó nem jött ki a számon. Aztán pl. az orgazmus téma, hogy kiragadjak 1-1 fontos állomást. Azt se tudtam, mi az. Csak vágytam és reméltem, hogy "a megfelelő férfi" majd megoldja. Hát nem. Pedig le a kalappal a többségük előtt; szerencsés lány voltam, maradjunk ennyiben. Ezt is terápiával sikerült oldani. Ferdén értelmeztem az anyám egyik kalandját.

 

 

Ma már tudom, hogy nem az ő hibája és semmi sem a környezetem, a családom hibája. Nehezített pályás indulást választottam, az biztos. Egészen kamaszkoromig szinte 1-2 évente költözés volt. Ezzel egy időben 6 családi(nak csúfolt) állomáson 6 érvrendszer, édes-, és mostohaszülők, egymásnak ellentmondó értékrendek közti hányódás a láthatási időkben. Természetesen ők mindannyian fújtak egymásra és ezt várták tőlem is; segítsek haragudni azokra, akikkel éppen nem vagyunk egy fedél alatt. Nagyszerű strukturálása az időnek, mondhatom! Nagyszerű melegágya a kötődési zavarokból eredő, hülye viselkedéseknek, a hibát hibára halmozás lehetőségének munkában, párkapcsolatban, barátokkal és bárhol, ahol érvényesülni kíván az ember. 

Köztük éldegélve próbálkoztam megérteni, hogy mi a túrót is jelent az, hogy ÉLET. És mire jó? Kinek jó ez? Amikor már tudtam inni és cigizni, akkor abban vigasztalódtam, majd a szexben evickéltem.

 

 

Aztán elhíztam, majd lefogytam. Aztán rommá sportoltam magam, majd beteggé tettem és gyűlöltem magam, főleg a testem. Aztán egy gyógyszeres félrekezelés okán újból egy ilyen pár éves kört lefutottam. Onnan álltam fel és már nem esek vissza. Rendületlenül haladok előre, már nem vagyok szerelem-, alkohol-, és egyéb függő és senkitől sem várom, hogy megmentsen. Tudom, hogy erre csakis én vagyok képes; persze ha sikerül meglátnom, miért is érdemes ÉLNI? Nem volt egyszerű, de megláttam. Nem segítség nélkül. Nekem is kellett támogatás. Egy szó, mint 100, azóta megtanultam, hogy ÉN raktároztam el bizonyos infókat gyerekfejjel a saját értelmezésem szerint és nem a nevelőim szándéka alapján, majd ezekből ÉN alakítottam ki az akkori hozzáállásomat az élethez, az emberekhez, a lehetőségekhez, önmagamhoz.

Ez utóbbi mondat életem egyik legfontosabbja. Ha ezt Te is megérted, már félig oké vagy, hidd el! Vedd vissza a kezedbe a felelősséget és ne mutogass senkire, állj neki a belső világodnak és óriási csodavilág vár rád, higgy nekem! Csak ne állj le addig, amíg nem vagy igazán jól. Keress, kutass. Keresd a terapeutádat, a módszeredet, a tanácsadódat, a tanárodat, a tréneredet és válts vagy színezz, ötvözz, ha úgy jobb.

Mára ott tartok, hogy NEM haragszom. Senkire. A motivációjuk megértése sokat lendített azon, hogy megváltoztathassam a haragomat. Nincs tüske sem. Akivel jobbat nem tudtam egyszemélyes lelkes aktivistaként kialakítani, azzal semleges a viszonyom, de legalább nem iszonyom. Értem azt is, hogy nem jókor voltam jó helyen. Azóta, amióta az én életem kormánya nálam van, ezt pont fordítva csinálom és az esetek nagy %-ában bejön.

A környezetem szerint kész csoda, hogy az ép elmével életben maradáson túl nem csupán a mínuszból a nulláig, hanem jóval tovább, a pozitívba jutattam magam számos kiváló szakember és persze saját magam segítségével; anno. Ehhez tanultam jókora adag pedagógiai pszichológiát és még egy halom tudásanyagot, majd kiemelten a diplomámra építve kreatív design gondolkodást, amely „itt & most” megoldásokkal, illetve hosszú távú stratégiai tervezéssel, projektszemléletű kivitelezéssel; életterületekre bontva, mérhető eredményekkel vértez fel Téged, ha velem fejleszted magad és kiemelt előnye, hogy pragmatikussá nevel.

 



 

A szakmai énemről

 

Albert Kinga bölcsészdiplomás, nemzetközileg jegyzett terapeuta és hipnózis szakértő, önhipnózis gyakorlati oktató vagyok. (Ez az önszabotázs végérvényes megszűntetéséhez az egyik kulcsszakmám.) Ontológiai tanácsadó és egyéni, illetve csoporttréner; elköteleződve az LLL (Life Long Learning) mellett. A ma élő és már eltávozott legjobbaktól tanultam a szakmát; az elmúlt 21 évben. Egyik tanárom az évszázad hipnotizőrének közvetlen tanítványa volt, illetve neves professzorok mellett volt szerencsém dolgozni és tanulni egyaránt. 


 

Közel 10 éve a saját fejlesztésű programom, az átfogó Mindset Tréning & Terápia keretében online és offline, személyre szabott, sablonoktól mentesen pontosan azt keverem ki neked, amely először itt & most, majd hosszútávon téged szolgál. Lényege, hogy véglegesen levethesd az önszabotázst és ne ess vissza, illetve tanulj új rendszerszemléletet az új életedhez. 

Azt mondják rólam, hogy "az egyik lábam spiri, a másik racionális." 



Ehhez az egyik erős alap, hogy közel 5 évet dolgoztam az IHHA (International Hypnosis and Hypnotherapy Academy) oktatójaként, ahol "Az önfeltárás művészete" (tudatalatti nagytakarítás és a hatékony elmeprogramozás biztonságos módja) modul tartozott hozzám. Ezért tudlak "a mínuszból a nulláig” kísérve stabil alapokra állítani téged, onnan felfelé pedig a vágyott magaslataidba - kompetenciahatáraimon belül – fejlesztelek. (Ugyanezen az akadémián végzett Domján András is, aki az Agykontrollban való kiteljesedése után ma már csakis a hipnózissal foglalkozik.) 

A másik stabil alap az ontológiai (=életszemléleti) iskola, amelyhez tartozom. Kézzelfogható koncepciót, személyedre szabott, kidolgozott stratégiát adok a kezedbe mentoring folyamatban; innentől a problémáidat már projektmunkaként kezelheted.

Nem okozok függőséget. Azzal együtt, hogy a fejlődés sosem áll meg, soha nem leszünk igazán készen, fontos, hogy önállóságra tanítalak. Intenzív hosszabb távú - féléves és éves - időtartamokban dolgozom. Mindezt mérhető, tartós, magas haszonértékű, praktikusan beépíthető formában; szerződéssel. 


 

A legjobban két esetben tudok segíteni:

 

Ilyenkor már a stabil alapokra jöhet a fejlesztés, amelyet stratégiai tervezés előz meg. Projektalapú gondolkodással olyan terveket gyártok neked az aktuális témakörödhöz, életterületeidhez, kérdésedhez igazítva, amelyek segítenek neked jól élni. Így rávilágítok elakadásaid és visszatérő kérdéseid gyökerére úgy, hogy közben magadra szedsz egy halom olyan tudást, amely kimaradt a családi, az iskolai nevelésből. Ebben az esetben a képességeid fejlesztése és a vágyott jövő mérhető (!) programozása történik korszerű technikákkal és a saját fejlesztésű technikáimmal, illetve a diplomára épülő ontológiai coaching is a kedvenc eszközeim közé tartozik.

 


 

Sokan felfedeztük már, hogy a legnagyobb ellenségünk általában saját magunkban lakik; egészen addig, amíg nem válsz saját magad legjobb barátjává. Köznyelven, egyszerűen sárkányként, pl. Weöres Sándor után démonként emlegetjük ezeket, ha a személyiségrészünket akarnánk kicsit kézzelfoghatóbbá tenni. Bizonyos értelemben egy “sárkányszelídítő” vagyok, aki a belső konfliktusok, elakadások rendbetételét szolgálja úgy, hogy a TE saját belső erőforrásodat használjuk fel; közös munkában, Veled együtt.

Hiszen minden ott van benned, nem én válaszolok helyetted, én “csak” segítek ezt meglátni, felszínre hozni, “megtárgyalni magaddal” a nézeteltéréseidet…mondjuk amikor nem jutsz dűlőre kényes kérdésekben.

Ezt követően kiváló fejlesztési terv, ha a démonjainkkal közös nyelvet is kívánunk beszélni. Nem irtani kell őket, hanem megfelelő időben, helyen jól használni. Élni azzal a lehetőséggel, hogy ők bennünk vannak. A hátrányainkat előnyökké kovácsoljuk. 


 

Hivatásom számára komoly küldetés, ugyanakkor biztonságos, fesztelen teret nyitok a megnyílásodhoz. Munkakapcsolataimat magas fokú szakmai igényesség és alázat, ítélkezésmentesség, rugalmasság jellemzi. Már az első néhány találkozást követően tapasztalhatsz olyan változásokat, amelyek megerősítenek abban, hogy jó helyen vagy.  Ha közösen úgy döntünk, hogy együttműködünk, az mély tisztelettel tegeződő, közvetlen lesz; ezt kérlek fogadd el.


 

Nem csupán a száraz, elméleti papírlapok tömege áll mögöttem. Két évtized számos képzése, végzettsége, bizonyítványa, jogosítványa és értékes megélt gyakorlati tapasztalata, bukása és hibái, felemelkedése és azóta folyamatos építkezése áll rendelkezésemre. Ezért is tudom igazán erősen átérezni azt, amiben nyakig benne vagy; akár nőként, akár férfiként, bárhol is tartasz éppen. Fontos tudnod, hogy férfiként és nőként is tudok egyszerre és külön-külön is gondolkodni. Nem így születtem; megtanultam. Furcsa módon vendéglátásban, majd nagyvállalatok közt szocializálódtam, mielőtt felhagytam azzal, hogy másnak dolgozzak; sok év munkája és tanulsága tett azzá, aki ma vagyok. És haladok előre folyamatosan, mindig csak magamat meghaladva, egyre több életterületemen. 


 

Eddig, az elmúlt 21 évben az alábbi szakmai továbbképzések, módszerek, technikák színesítették a kompetenciáimat, ezekkel a tudásanyagokkal találkoztam és foglalkoztam behatóan az iskolában töltött időben; csak felsorolásképpen:


 


 

Azért tanulok folyamatosan, mert:


 

Néhány legkedvesebb "papírjaimból" itt hagyok párat: 




Dokumentumok:
Etikai szabályzat
Adatkezelési tájékoztató
Impresszum
ÁSZF