Ahhoz, hogy a “húslevesünk” magas minőségű legyen, és jóízűen, élvezettel “együk meg, amit főztünk”, érdemes minőségi alapanyagokat használnunk.

A 2. rész szóljon most a kisugárzásról, csábításról, ami valljuk be, társas érintkezéseink egyik legizgalmasabb témaköre is lehet. Mindenkit érdekel, akiben még rendesen folyik a vér.

Mi jut eszedbe a csábítás szóról?

Letehetetlen olvasmány, autómánia, a gyermeked mosolya,

egy sportág gyakorlása/nézése vagy éppen az alvás iránti mérhetetlen vágy,

hazai pályás vagy munkahelyi szex, pékség illata, alkohol?

Esetleg az élvezetnek az a válfaja, amikor a pszichéd érez magas szintű kielégültséget

egy művészi alkotás részletes megcsodálása alkalmával? Ugye nem is olyan kézenfekvő.

Most nézzük azt, mitől leszünk mi magunk csábító emberi lények, nemtől függetlenül.

Szeretnél csábító lenni? Már az vagy? Fokoznád?

Nézzük sorjában, bár elég szubjektív az ügy. Az én rangsorolásom így néz ki. Az összetevők egyesével is minőségi alapanyagok egy jó konstrukció létrehozásához:

• ápoltság kívül-belül: letisztult személyiség, aki már legalább javarészt a saját vágyai szerint él, vagy törekszik rá; játszmáktól mentesen! Testének külső jegyeiből nagyjából kihozza azt, ami kellemes jelenséggé teszi őt.
• fergeteges intelligens humor: a pillanat tökéletes érzékelésébe ágyazott tartalom, mely a kommunikáció legmegfelelőbb eszközét alkalmazza (Lsd. kimondott szó, megfelelő hangsúly, hangszín, írás, gesztikuláció, csend, stb.), ami adott szituációban a lehető legnagyobb hatásfokot súrolja.
• testbeszéd és kimondott szó összhangja: a nyers önvaló megcsillantása, egyfajta belső tisztaság kifelé áramoltatása
• a “jót jó időben” magas szintre fejlesztett képessége: ez egyfajta ráhangolódás a pillanatra, fókuszgyakorlattal kiválóan erősíthető.
• fentiek összehangoltságából fakadó természetesség: ez aztán a kiemelkedően lehengerlő esszenciája a csábító, vonzó, magával ragadó emberi lénynek.

Mint minden képességünk és készségünk, ez is fejleszthető, mindenkinek a saját eddigi elért szintjéhez képest legalább pár fokkal biztosan.

Mire vigyázzunk, ha ilyen emberrel találkozunk pl. munkakapcsolatban, új családtagként, stb., csakhogy a kényes esetekből merítsek… ???? vagy egy első randin?

Mi lesz, ha ellenállhatatlan vonzást érzünk ilyenkor? Legfőképpen az segíthet bennünket, ha önmagunkkal legalább annyira tisztában vagyunk, hogy képesek legyünk megítélni: “Mi zajlik most bennem? Mit akarok én? Mi lenne velem vele és mi lenne velem nélküle? És mi lenne vele velem és nélkülem? Mi a legvonzóbb benne?” Amit aztán végképp nem szokás ilyenkor átgondolni:

• Hogyan működik egy ilyen ember?
• És hogyan én?
• A kettő milyen életterületen és hogyan, egyáltalán összeegyeztethető-e?
• Melyik az a leghatékonyabb konstelláció, amellyel lehető legtöbbet hozhatjuk ki külön-külön magunkból és együtt, közösen egymásból is?

Ne hagyjuk, hogy önismeret híján megkeverjen bennünket egy ilyen jelenség. Pl. kishitűség korlátoz abban, hogy közelebbről megismerjem? Vagy a túlzott mértékű alaptalan önbizalom által vezérelve túl közel merészkedem és balul sül el? Esetleg képtelen vagyok felmérni a lehetőségeimet és a kockázatot, szemben a tapasztalás csábos lehetőségével? Mi lenne, ha megfontolnám annak lehetőségét, hogy az előző bekezdés kérdéseit alkalmazom adott szituációban? 

Ha elakadtál ebben a sűrű erdőben,

kép forrása: elalebrije

pedig nagyon is érdekel a kijutás, esetleg segíthetek egy finomhangoló beszélgetéssel, amit nem fogsz megbánni: +36 70 466 07 62.